Az 1993-ban útjára indított Erdélyi műemlékek sorozata magyar kultúrához tartozó erdélyi épített örökség legjavát mutatja be azzal a céllal, hogy felhívja a közösség figyelmét értékeinkre, örökségünkre, felelősségeinkre. Különösen olyan emberek figyelmébe ajánlott, akik jelenleg birtokolják, használják ezeket az értékeket, de azoknak is szól, akiket érdekel az erdélyi történelem, építészet és művészet.

Az Erdélyi műemlékek sorozat 11. száma Székelyudvarhely legrégebbi műemlékét, a Jézus-kápolna bemutatását tűzte ki célul. Az Erdély területén ritka négykaréjos centrális alaprajztípus a nyugat-európai modellt követi. A folyami kövekből épült, zsindelyes héjazatú kápolnát egy feltehetően XVIII. századi fal védi. Az 1661-es tatárjárás következtében megrongálódott épület boltozatát 1662-ben virágos díszítésű kazettás mennyezettel helyettesítették. A kápolna keletkezését a szakemberek a XIII. századra tették, azonban egy 1974-ben végzett ásatás során az épület fala alatt talált 1561-es érem miatt megkérdőjelezték az épület középkori eredetét.