Az 1993-ban útjára indított Erdélyi műemlékek sorozata magyar kultúrához tartozó erdélyi épített örökség legjavát mutatja be azzal a céllal, hogy felhívja a közösség figyelmét értékeinkre, örökségünkre, felelősségeinkre. Különösen olyan emberek figyelmébe ajánlott, akik jelenleg birtokolják, használják ezeket az értékeket, de azoknak is szól, akiket érdekel az erdélyi történelem, építészet és művészet.

Az Erdélyi műemlékek sorozat 25. száma a nagyvárad-olaszi református templomot mutatja be. A mai városnegyed eredetileg egy önálló település volt Villa Latinorum Waradiensium névvel, amelyben a nagyváradi püspök által a XI-XII. században betelepített vallon népesség lakott. A XVI. században betelepedett kézműves- és kereskedőrétegnek köszönhetően a település rohamosan fejlődött. Az eredetileg torony nélküli református teremtemplom építése az 1781-es türelmi rendelet érvénybe lépése után, 1784-ben kezdődött el, az első istentiszteletet 1787-ben tartották meg. A barokk nyugati homlokzathoz 1884-ben építették az eklektikus kétszintes tornyot. Az ízléses empire berendezésen kívül érdemes megemlíteni az 1635-ből származó, Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony által hímzett, értékes úrasztali terítőt.