Az 1993-ban útjára indított Erdélyi műemlékek sorozata magyar kultúrához tartozó erdélyi épített örökség legjavát mutatja be azzal a céllal, hogy felhívja a közösség figyelmét értékeinkre, örökségünkre, felelősségeinkre. Különösen olyan emberek figyelmébe ajánlott, akik jelenleg birtokolják, használják ezeket az értékeket, de azoknak is szól, akiket érdekel az erdélyi történelem, építészet és művészet.

Az Erdélyi műemlékek sorozat 2. száma a besztercei evangélikus templom bemutatását tűzte ki célul. Habár a XIV. századot megelőzően nem rendelkezünk Besztercéről szóló közvetlen adatokkal, elképzelhetetlen, hogy ennek a jelentős településnek ne lett volna korábban saját plébániája. 1432 környékén a Szent Miklós tiszteletére emelt templomnak kéttornyos nyugati homlokzata volt, amiről a két 1430-ban öntött harang tanúskodott. A gótikus templom végső állapotát és egyben reneszánsz elemeit a XVI. században szerződtetett Petrus Italus de Lugano tevékenységének köszönheti. Jelentősek a XVI–XVIII. század folyamán készült padok, amelyeken a feliratok, festett díszek, céhjelvények utalnak a megrendelőkre. A templomot a századfordulón javították utoljára, a 2008-as tűzeset azonban elpusztította a toronysisakot és a hajó tetőszerkezetének nyugati részét.